Az az igazság, hogy a honlapom szép, sima, könnyen átlátható. de nekem meg hónapok óta vágyakozásom van egy jól agyonpakolt, mindennel teletömött blog után, úgyhogy most ide is feltöltöttem a legutóbbi munkámat. Takarítás után, németezés helyett. És mar sokszor leírtam ezt a mondatot is. Szóval üdv annak, aki meg itt van és olvas.

Egy irodakukac otthoni kreatívkodásai horgolásban, kötésben, foltvarrásban, varrásban, sütésben-főzésben. A nagy cippzáras táska a húgomé lett! Annyira türelmes, hogy jajj! Az előző táskája egy pöttyös vászontáska volt, azt is én készítettem. de már hat éve! Lesz még hímzés.

Nagyon széles csíkos fekete és fehér. A nagy pakolós táskának egy újabb verziója. Hogy ne csak szomorkodás kerüljön fel ide a mai napon. Ez sem mostanában készült, de még nem mutattam a blogon. Ó, én balga azt hittem a pinterestre feltöltött fényképek beillesztése jó megoldás lesz arra, hogy ne teljen meg a blogger fotókapacitása! De most nem jelennek meg azok a képek, amik anno megjelentek pedig. Hát most nagyon szomorú vagyok tőle.

Hát én pontosan így voltam evvel a virágos koszorúval. Nem bonyolult, sőt! Nagyon egyszerű, és a végeredmény szerintem igazán szép. It was a case of love at first sight. It is not complicated but very simple. And the result is really nice I think. These little roses were fastened with colored needles to the wreath dressed in green. Van az oldal, ami ihletet adott.

Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról. Reggel az oviban anya sietne, Luca ráér, anya kér, Luca alig, anya előkészít, Luca megy egy kört, anya vetkőztetné, Luca nézelődik. Anya megunja, leguggol, és lehúzza Lucáról a nadrágot.